Elérkezett az őszi ünnepi időszak, ilyenkor könyvtárosok és írók együtt munkálkodunk rajta, hogy színvonalas programokkal töltsük meg a könyvtárakat, és az ide látogatókat meggyőzzük róla, hogy érdemes az év többi napján is eljönniük. Az első nap Zalakarosra vártak A rettegő fogorvos mesémmel. Szinte pontosan egy éve tartottam itt előadást, ezért régi ismerősökként köszöntöttük egymást. Mikor megérkeztem, az előtérben vártak páran a tavalyi előadáson résztvevő gyerekek közül, és köszönni, dedikáltatni szerettek volna (többek között könyvjelzőket, a kezüket, sőt egy focicipő kulcstartót is!)
Elbújtam a fogorvosi köpenyemben, hogy meglepjem a gyerekeket. Meghallottam egy tavalyról ismerős hangot, a tornatanár bácsiét: „Azt kérdeztem, hogy kinek rövid ujjú a pólója, nem azt, hogy kinek rövid az esze.”
Mivel sok okos választ kaptam, fogorvosi rendelőt ábrázoló vicces plakátokat osztogattam a jól felelőknek. A legnagyobb csend pedig akkor lett a teremben, mikor megígértem, hogy aki csendben marad, az megérintheti a fogfúrót is. A tanítóknak pedig egy injekciót ajánlottam, amiben nyugtató van, úgyhogy kiválaszthatták, hogy az osztályukból kit szeretnének hatástalanítani. Heni néni szerint (aki nagyon sokat segített a mesekönyv képeinek megmutatásában) az ő osztályában nagyon jól viselkedik mindenki, nincs szükség a szurira, de a tornatanár bácsi többeket is alkalmasnak talált a nyugtatásra. Ki is próbáltuk a fecskendőt, de sajnos nem hatott, ezért megbeszéltük, hogy jövőre nagyobb dózist hozzon Fognyűvő doktor. Az előadás végén nagy lehelet vizsgálat következett, és nem mindenhol terjengtek kellemes illatok a felnőttek elmondása szerint. A tornatanár bácsi szerint majd egy-két kör futás után a lihegés kiszellőzteti a rossz leheletet.
Nagyon jól indult az Őszi könyvtári Napok, remélhetőleg legkésőbb jövőre következik a folytatás is Zalakaroson. A szervezőkön és rajtam sem fog múlni, és ahogy láttam a gyerekeken sem!
