Tiszakécskén a Három bajusz gazdát keres előadás előtt az egyik tanító bácsi arról panaszkodott, hogy a párja nem engedi bajuszt növeszteni. Ha mindennap szépen megkéri, talán majd meglágyul a szíve, drukkolunk! Az előadás közben a memóriajáték idejére egy tanító néni lett a segítőm. Három csoportra osztottuk a társaságot (Pöndöri uram csapat, Fancsali uraság csapat és Hóborti úr csapat). Mindenkitől ügyes megoldások érkeztek. A születésnapfalvi ajándékok között volt, aki babzsák-fotelt, más pedig „végtelen pénzt” talált. Megbeszéltük, hogy ha ilyen gazdag lesz, akkor megválogatja majd a barátait, nem áll szóba olyanokkal, akik csak a pénzét akarják. A három bajuszos gazdát nagy üdvrivalgás fogadta. Pöndöri uram az egész előadás alatt a leglelkesebb volt, mindig két kézzel jelentkezett, ezért kapta ő a szerepet. A Fancsali uraságot játszó kislány végig mosolyogta a találkozót. Hóborti úr pedig megnevettetett mindenkit a mindentudó bajuszával. Például a szemünk láttára sütött csokitortát, fülrepesztően hegedült és szolmizált. A bajuszra áhítozó tanító bácsi szerint pedig arra is jó, hogy bedugaszolja a gazdája fülét, ha olyat hall az iskolában, amire nem kíváncsi. Legvégül, mikor bemutattam a mesekönyveimet, kiderült, hogy mind a hármat olvasta már valaki a csapatból. Egy kislány szerint A rettegő fogorvos nagyon-nagyon vicces volt, egy fiú szerint pedig a Három bajusz gazdát keres nemcsak vicces volt, hanem izgalmas és szórakoztató is. Sokan örültek, hogy a Puszirablók folytatásán dolgozom, de ez a fiú a Három bajusz folytatásának jobban örülne. Felajánlotta, hogy ha nekem nincs kedvem, majd ő megírja. Biztos még jobb is lesz, mint az első rész!
