Békéscsaba, 2015.04.15.

Békéscsabán nem egyszerű könyvtárosok dolgoznak, hanem mint megtudtam, igazi "bookológusok". Nekik külön szívügyük a gyerekek olvasásra nevelése, könyvtárba csábítása. Ráadásul igazi jelmezeik is vannak! Egyiküknek volt is kedve segédkezni nekem. Amíg én Fognyűvő doktorként rémüldöztem a gyerekektől, addig ő Higiénia nővérként jelent meg. Biztosította a gyerekeket róla, hogy Fognyűvő doktor még soha egyetlen gyereket sem evett meg, és cserébe annyit kér, hogy ne csúfolják és ne bántsák őt a gyerekek. A műtős sapkát látva az egyik kisfiú azzal viccelődött, hogy biztos zuhanyozni indultam. Pedig Fognyűvő doktor nem szokott köpenyben zuhanyozni... Meseolvasással, képnézegetéssel, játékkal hamar elment az idő. Folytatás következik az Őszi Könyvtári Napok alkalmával!

Oroszlány, 2015.04.14.

Az előadás plakátját Sajgó Dorina rajza díszíti, aki a Puszirablók rajzpályázat különdíjasa lett. Köszönet neki és az anyukájának, az ő fejükből pattant ki ugyanis, hogy jó lenne egy oroszlányi író-olvasó találkozó.

 

Először az óvodások hallgathatták meg A rettegő fogorvos meséjét. Egy nagyot játszottunk, nem is szaporítom a szót, a helyi televízió végig forgatott, aki elég szemfüles, elcsípheti a képes beszámolót az előadásról.

Az alsósok Puszirablók előadására sajnos már nem maradt a kamera, cserébe viszont kecskédi gyerekek is csatlakoztak az oroszlányiakhoz. Szegények már egy hónappal korábban is eljöttek a könyvtárba, azt hitték ugyanis, hogy akkor lesz a könyvbemutató… most azonban nem jöttek hiába. Észrevettem, hogy a teremben többen Puszirablók mesekönyvet szorongatnak, és a válaszokból is az derült ki, hogy sokan olvasták a mesét – és ami még jobb: szerették is. A mai közönségből kiválasztott kalózkapitány egy igazi színész és nőcsábász volt – harmadikos kora dacára. Olyan élethűen alakította a szerepét, hogy azzal mosolyt csalt a többiek arcára és ráncba szaladt tőle egy-két tanító néni szemöldöke. A jelentkező izmokat bemelegítve valaki megvádolt azzal, hogy hasizmokat erősítek (még a feltételezés is sértő), központi kérdéssé vált, hogy honnan ismerem a Violetta sorozatot (a galgagyörki író-olvasó találkozó gyerekeitől), hogy dollárt vagy eurót kérjen-e váltságdíjul a kapitány (inkább kincset). Az egyik tanító nénire a frászt hoztam, mikor kihívtam szerepelni. Csak a mesekönyv képeit kellett segítenie körbemutatni, de azt mondtam neki, hogy cigánykerekeznie kell. Nagy ováció kísérte az ötletet. A másik tanító néni a szemünk láttára változott öreg nénivé, majd a gyerekek segítettek benne, hogy mennyire kell visszafiatalítanom. Nagyon jó válaszok érkeztek a kérdésekre. Például szinte mindenki tudta, hogy a kalózkapitány először jóéjtpuszit, majd egy mázsa puszit kért váltságdíjul. (Sokak szerint a rossz álmok ellen kapunk jóéjtpuszit, de valaki szerint azért, hogy égessenek minket a szüleink.)

Az előadás után beszélgettünk, dedikáltak nekem a gyerekek és én is dedikáltam a könyveiket. Sok-sok csoportkép készült, személyesen megismerkedtem Sajgó Dorinával. Sánta Norbival is hosszan beszélgettünk (lehet, hogy sci-fi-t fog írni, most épp a Gyűrűk urát olvassa, és már az összes Star Wars filmet látta, de a kedvenc könyve a Puszirablók.) Felmerült az a kérdés is, hogy a kalózkapitány szerep miatt növesztettem-e borostát, vagy a való életben is így közlekedem-e. (Na vajon?)J

A Puszirablók találkozó közönségével rekord hosszúságú, több mint másfél órás volt a találkozó. És olyan tartalmas és szórakoztató volt ez az idő, hogy mindenképp jár az Arany Kalóz oklevél! 

Váckisújfalu, Vácegres, 2015.04.09.

Váckisújfalura a legkisebb ovisokhoz kaptam meghívást. Mindössze két nagycsoportos volt a teremben, a többiek középsősök vagy alsósok. Mind a bajuszok, mind pedig a születésnapfalvi édességek, ajándékok, különös állatok, plafonra vetített rajzfilmek elvarázsolták őket. Megkérdeztem, hogy ki mosott reggel arcot (nem mindenki), ki mosott reggel fogat (egy kivétellel mindenki, de ő azt mondta, hogy nagyon nem). Arra a kérdésre, hogy ki borotválkozott reggel, már nem volt ilyen egyöntetű a válasz. Volt aki szeretett volna bajuszt növeszteni, csak nem nőtt ki neki, és olyan is volt, akinek inkább még csak az apukája borotválkozik reggelente. A Thomas a gőzmozdonyos pólós kisfiú a képzeletbeli ajándékcsomagjában is Thomast talált, sőt az égen is Thomas rajzfilmet látott. Az egyik kiscsoportos kislány pedig az égen elfutó Bambit begyűjtötte magának, hogy csak az övé legyen. Aztán mikor felfedezték a Három bajusz gazdát keres-t is az égen, kedvet kaptak ahhoz, hogy bajuszos uraságokká váljanak. Én nem tudom, hogy mi van manapság az ovisokkal, de ezek a 3-5 évesek olyan szépen végigfigyelték az 50 perces előadást, mint az alsós iskolások. Büszkék lehetnek rájuk az óvó nénik!

Vácegresen nagyon kellett figyelnie mindenkinek a mesére, ugyanis alap- (hogy hívták a főszereplő hercegnőt) közép- (hogy hívták Szeretke hercegnő apukáját) és haladószintű (hogy hívták Öregkirály feleségét) kérdéseket tettem fel. Kalózkapitányként váltságdíjul a könyvtáros néni egy hajónyi süteményt kérne, de olyan is volt, aki csak egy tortát. Az egyik résztvevő a rímfaragás örömét is felfedezte, mikor azon tűnődtünk, hogy miből készülhetett Szeretke hercegnő ruhája. A többiek szerint cérnából, szerinte meg: céklából. A kalózkapitányok kutyaugatással és felmordulással igyekeztek megrémíteni a közönséget, de mivel senki sem ijedt meg, ezért ügyességi versenyben is bizonyítottak. Nagyon jó volt a hangulat, de azt is bizonyítottuk, hogy komolyak is tudunk lenni. Ha már ennyit hangoskodtunk a könyvtárban, az előadás végén tíz másodpercig csöndben emlékeztünk azokra a meseírókra, akik már nincsenek közöttünk. Utána a gyerekek dedikálták a turnéterítőt, én pedig a könyvjelzőket, amiket ajándékba kaptak tőlem az esti könyvolvasáshoz.

   

Puszirablók tudósítás a Forrásban Hévízről

Hévízi TV - interjú

Hévízen a városi televízió is gondoskodott róla, hogy valóban örök élmény maradjon a Puszirablók előadás.

Egy rövid interjú és egy kis ízelítő látható az író-olvasó találkozóról.

Kattints ide, ha megnéznéd!

Hévíz, 2015.04.01.

A remek hangulatú 2013-as turnézáró előadás után újra Hévíz különleges kupolás, remek akusztikájú könyvtárába kaptam meghívást. A Puszirablók író-olvasó találkozón a meseolvasás és játék mellett nagy szerepet kapott a gyerekek képzelőereje is. Néhány példa, hogy milyen ötletes válaszokat adtak a feltett kérdésekre:

 - Mennyit nyom egy puszi?

- 10 deka! 12 deka! 1liter!

- Mi pittyeg az erszényben?

- Kiskenguru!

- Minek öltöztetek be tavaly farsangkor?

- Villamosnak, punknak.

- Miből készült Szeretke hercegnő ruhája?

- Selyemből, hamuból, esetleg fekete csontból.

- Mit kérnétek Szeretke hercegnőtől a szabadulásért cserébe?

- Házimunkát (mosogatás, fedélzet sikálás) fele királyságot, vagy egy igazi csókot.

A könyvtárosok számára a legemlékezetesebb pillanat minden bizonnyal az volt, mikor kenguru-ugrálásba kezdtünk az üvegpadlón, nekem pedig az, mikor páran kérleltek, hogy a Puszirablók után a Három bajusz gazdát keres-t is olvassam el. Jó hír, hogy Hévízre legközelebb Fognyűvő doktor, a rettegő fogorvos is ellátogat majd!

Csillagpont Rádió - interjú

Szász Anikó interjúvolt meg telefonon a miskolci Csillagpont Rádiótól. A rettegő fogorvos apropóján kezdtünk el beszélgetni, de szó volt a Puszirablókról, a fantasztikus író-olvasó találkozókról, sőt még a készülő új mesémről is elárultam néhány titkot!

Ajánlom gyereknek, szülőnek, pedagógusnak, könyvtárosnak és minden mesekedvelőnek! 

Kattints ide, ha meghallgatnád!

Tiszakécske, 2015.03.30.

Tiszakécskén a második előadás Puszirablók volt. Talán most a legelső alkalommal egy lányt választottam ki kalózkapitánynak a közönségből. Ő ugyanis már öltözött be kalózjelmezbe korábban is, sőt, olyan bátor volt, hogy már az előadás elején ki mert állni a többiek elé, ráadásul még a meseírót is fogságba ejtette kalózkapitányként. Az egyik tanító néni segítségével képeket nézegettünk, a másik pedig segített a telefonálós jelenet előadásában. A harmadik pedig folytatta a meseolvasást, amíg a kalózkapitány szépségversenyhez beöltöztünk hátul. Nagyon aktívak voltak a felnőttek – de a gyerekek is. Pedig pont a fogalmazás dolgozatról maradtak le az iskolában. Sebaj, amekkora fantáziát mutattak az író-olvasó találkozón, legalább egy zöld ötöst megérdemelnek! (Például valaki szerint azért is elmaradhat a jóéjtpuszi, ha nem esszük meg ebédre a főzeléket. Gyors közvélemény kutatás után kiderült, hogy a jelenlévők nagy része éppen annyira nem szereti a tökfőzeléket, mint Szeretke hercegnő.) A hosszas búcsúzás után azt hittem, hogy most egy darabig nem találkozunk a gyerekekkel, de a hazafelé úton a buszon az előadás egyik résztvevője szólított meg. A testvére is vele volt, aki nem tudott eljönni a Puszirablókra. Szeretett volna ő is egy autogramot. Szerencsére voltak nálam Puszirablók kulcstartók is, ezért nem búcsúztunk üres kézzel.

És el ne felejtsem, a Puszirablók közönsége is kiérdemelte az Arany Kalóz oklevelet!          

Tiszakécske, 2015. 03.30.

Tiszakécskén a Három bajusz gazdát keres előadás előtt az egyik tanító bácsi arról panaszkodott, hogy a párja nem engedi bajuszt növeszteni. Ha mindennap szépen megkéri, talán majd meglágyul a szíve, drukkolunk! Az előadás közben a memóriajáték idejére egy tanító néni lett a segítőm. Három csoportra osztottuk a társaságot (Pöndöri uram csapat, Fancsali uraság csapat és Hóborti úr csapat). Mindenkitől ügyes megoldások érkeztek. A születésnapfalvi ajándékok között volt, aki babzsák-fotelt, más pedig „végtelen pénzt” talált. Megbeszéltük, hogy ha ilyen gazdag lesz, akkor megválogatja majd a barátait, nem áll szóba olyanokkal, akik csak a pénzét akarják. A három bajuszos gazdát nagy üdvrivalgás fogadta. Pöndöri uram az egész előadás alatt a leglelkesebb volt, mindig két kézzel jelentkezett, ezért kapta ő a szerepet. A Fancsali uraságot játszó kislány végig mosolyogta a találkozót. Hóborti úr pedig megnevettetett mindenkit a mindentudó bajuszával. Például a szemünk láttára sütött csokitortát, fülrepesztően hegedült és szolmizált. A bajuszra áhítozó tanító bácsi szerint pedig arra is jó, hogy bedugaszolja a gazdája fülét, ha olyat hall az iskolában, amire nem kíváncsi. Legvégül, mikor bemutattam a mesekönyveimet, kiderült, hogy mind a hármat olvasta már valaki a csapatból. Egy kislány szerint A rettegő fogorvos nagyon-nagyon vicces volt, egy fiú szerint pedig a Három bajusz gazdát keres nemcsak vicces volt, hanem izgalmas és szórakoztató is. Sokan örültek, hogy a Puszirablók folytatásán dolgozom, de ez a fiú a Három bajusz folytatásának jobban örülne. Felajánlotta, hogy ha nekem nincs kedvem, majd ő megírja. Biztos még jobb is lesz, mint az első rész!

Szuper találkozó volt, az előadáson résztvevő három osztály mindegyike kiérdemelt egy Arany Bajusz oklevelet, gratulálok!

Püspökhatvan, Galgagyörk, 2015.03.26.

Itt a tavasz és a régvárt turné folytatódik. Püspökhatvanban az óvodába kaptam meghívást. Mind a három csoport részt vett a foglalkozáson. Sőt, mint később megtudtam, néhány bölcsis is eljött mesét hallgatni. Közülük volt olyan is, akinek ez volt a második napja a közösségben. Együtt játszottak, figyeltek a többiekkel, és gond nélkül végigülték az egész előadást. A felnőttek is legalább akkorákat nevettek, mint a gyerekek, például mikor kiderült, hogy a dadus néni nem rajzfilmeket, hanem egy Richard Gere szerelmes filmet látott a plafonon. A három bajuszos uraság mellett egy bajuszmestert is kineveztem. Neki nem volt kartonpapír bajusza, de Pöndöri uram kalapját megörökölte, és azt a feladatot kapta, hogy mindenkit megtanítson a szabályos bajuszpödrésre. Nem is tétlenkedett, azóta tudunk helyesen bajuszt pödörni. Az előadás utáni dedikálás során az egyik óvó néni két könyvet is kért, a nyolc unokájának a neve nem is fért volna bele A rettegő fogorvos mesekönyvbe. A könyvtárossal pedig arról is beszélgettünk (remélem nem haragszik meg, amiért elárulom) hogy milyen novellákat ír a szabadidejében. Nem csoda, hogy Püspökhatvanban ilyen nyitottak voltak a gyerekek a mesére!

Galgagyörkön már a terembe lépéskor tudtam, hogy nem lesz gond a hangulattal. Nagy nevetés és taps fogadott belépéskor, ami Pöndöri uramnak szólt, és sok kedves köszöntés, ami a meseírónak. Az iskola egyik tanterében gyűltünk össze. Ovisok is meghívást kaptak – közülük sokan most először jártak az iskolában. Az igazgató néni elmesélte nekik, hogy miben különbözik az iskola az óvodától és miben hasonlít. A hangos, vidám író-olvasó találkozón az egyik tanító néni segített a memóriajátékban és a táncos bemelegítésben, az óvó néni pedig olyan ügyesen változott születésnapfalvi zsiráffá, hogy nem csak a csillagokat, de a projektort is megfejelte az égen, de szerencsére nem esett baja. Mivel nem ismertem a Violetta sorozatot (a többi felnőttnek mondom, a Disney csatornán megy), ezért az előadás után egy zsebnaptárban a negyedikesek lányok megmutogatták nekem őt is, és Violetta udvarlóit. Mindannyiuk szerint Leont kellene választania a mostani barátja helyett. Hát most már ezt is tudom.