Gárdonyban az előadás elején azt hallottam, hogy az egyik néző szereti a hangoskönyveket. Mondtam is neki, hogy ez egy ilyen 3D-s hangoskönyv lesz a szerző előadásában. Mindenkiben felmerülhet a kérdés, aki elolvassa a Puszirablókat, hogy hogyan fér be a kalózkapitány hajója a lefolyóba. A következő tippek érkeztek: elvarázsolták, összement a víztől, eleve kicsi volt. Sokan ismerték már mindhárom mesémet, az előadás után nagyon sok rajzot kaptam, köztük Három bajuszosat és Puszirablósat is. Az előadás utáni dedikálás során nagyon sokat beszélgettünk. A gyerekek közül páran jobbakat kérdeztek, mint egy profi riporter. Álljon itt néhány ezek közül: Hogy találta ki a bajuszokat? Melyik a legjobban sikerült könyve? Miért puszikat rabol a kalózkapitány? Miért pont kenguruja van Bújócskának és miért hívják Damilnak? Hogy került a telefon Damil erszényébe? Milyen könyveket szeret olvasni és mi a kedvenc filmje? (És mivel tetszett nekem a Gru, ezért a lelkemre kötötték, hogy a Gru2-t is nézzem meg.) És még azt is elmondták, hogy sokan írtak közülük már mesét, főleg word-ben. Egy-két szerzeményt meg is hallgathattam közülük. Csak így tovább!
Velencén nem a könyvtárban tartottuk az előadást, hanem az iskolai aulában gyűltünk össze. Felolvastam néhány részletet a Puszirablókból, majd kérdés-felelet következett, közben pedig sokat játszottunk is. A dobogás és a kenguruvá változás voltak a legmozgalmasabb feladatok. A kalózkapitányok nem ránk kiáltottak, hanem azzal ijesztettek meg minket, hogy elvarázsolnak és ketrecbe zárnak, ha nem fizetünk nekik váltságdíjat. Az egyik fiatalabb kalózkapitány közben halkan odasúgta nekem, hogy mit jelent az, hogy "túsz"? Az előadás utáni dedikálás során egy fiú azt mondta nekem, hogy ő már hatszor kikölcsönözte a Három bajusz gazdát keres-t, de most a Puszirablókra is kíváncsi lett.
