Nem akármilyen élmény olyan társaság előtt fellépni egy írónak, akik ismerik és szeretik a meséjét! A sok okos válaszért és kútfőből merített ötletért nem győztem osztogatni a jutalommatricákat. Az egyik könyvespolc kis híján felborult, a gyerekek szerint azért, mert ő is matricát szeretne kapni. Na, azóta van a dunaújvárosi gyerekkönyvtárban matrica a polcon!
Pöndöri uram felbukkanását nagy Ó-zás és Ó-Ó-Ó-zás fogadta két oldalról. Mikor a képzeletbeli ajándékcsomagok kerültek kiosztásra, az egyik kislány egy olyan kulcsot kapott, ami minden ajtót kinyit. Félteni kezdtem a könyvgyűjteményemet, mert nem ígérte biztosra, hogy békén hagyja. Volt, aki élelmesen 3bajusz matricát szeretett volna - így válhatnak valóra a képzeletbeli ajándékok. Volt még zsákfutóverseny és gyakoroltuk a céllövést, és megnéztük mi a különbség a a békaugrás és a nyúlugrás között. Ezután a három bajuszos gazda ünneplése következett, majd a jó hír bejelentése, hogy már csak nagyon keveset kell várni arra, hogy a Puszirablók című új mesém megjelenjen. Ha minden jól megy, egy hasonló találkozón legközelebb már nem bajuszos, hanem kalózos játékot játszhatunk.
Végezetül csoportképeket készítettünk, számtalan könyvet dedikáltam, könyvjelzőket, további matricákat osztogattam. Közben beszélgettünk, záporoztak a kérdések: "mennyi idő megírni egy könyvet? mikor kezdtél írni? hány éves vagy? tényleg csak annyi?" :)
A találkozón készült hangulatos képek megtekinthetők
