Péntek délután 4-kor kezdődött a Három bajusz gazdát keres előadás Emődön. Mikor megérkeztem, a könyvtárosokat nagy készülődésben találtam. Kartonbajuszokat vágtak ki, teát főztek, rágcsálnivalót vettek. Még partibajuszok is készültek. Aki nem tudná, hogy az mit jelent, annak segítek: egy szívószálra húzott kunkori bajusz segítségével ivás közben úgy nézünk ki, mintha bajuszunk lenne. A kezdésre szép számban megérkeztek az iskolások, ovisok és a szülők. Még a vártnál is többen voltunk! A hangokból úgy ítéltem, hogy a hangulattal sem lesz baj. Mikor benéztem a terembe, megláttam, hogy egytől egyig mindenki bajuszt visel! Volt, aki kunkori alakút, volt aki harcsát. Némelyik kartonból készült, mások filcből, akadt közöttük arcra rajzolt is. Remek alkalom volt ez egy nagy közös bajuszpödrésre és a Három bajusz gazdát keres mese meghallgatására.
A születésnapfalvi ajándékcsomagjában volt, aki egy egész laboratóriumot talált, olyan is volt, aki egy londoni utazást. Ezek olyan eredeti ajándékötletek, hogy még soha, senki nem mondott ilyet egyetlen korábbi előadáson sem. A Monster High Drakulaura sem mindennapos, bár ezt azért már hallottam. Gyakoroltuk a csomagolópapír összegyűrésének művészetét és a békaugrást is. Most tudtam meg, hogy nem elég mindkét kezünkkel és mindkét lábunkkal elrugaszkodni a földtől. Ha előreugrunk, az a nyúlugrás, és csak az a szabályos békaugrás, hogyha fölfelé ugrunk el. Nehéz volt egy Pöndöri uramot, egy Fancsali uraságot és egy Hóborti urat kiválasztani ennyi szép bajuszos gyerek közül, de végül csak sikerült. Sőt, a púpossági versenyben sem maradt el az eredményhirdetés, valamint a jutalommatricák sem.
A találkozó után mindenki ráronthatott a rágcsálnivalókra, a bajuszszívószálával teázhatott aki akart. Én pedig mindeközben annyi könyvet dedikáltam az érdeklődőknek, hogy még a kezem is elfáradt. Kellemes ráhangolódás volt a hétvégére mindannyiunk számára.
