2014. április 24., csütörtök

Székesfehérvár, 2014.04.14.


Régi ismerősök vártak a könyvtárban, egy olyan osztály, akikkel Fognyűvő doktorként már volt alkalmam találkozni. Azóta megtanultak írni-olvasni, sőt, verset mesét is ügyesen mondanak. De ne szaladjunk enniyre előre!

Memóriajátékkal kezdtük a Három bajusz gazdát keres foglalkozást. Kárpáti Tibi születésnapfalvi finomságokat bemutató képét kellett jó alaposan megnézni, és mindenkinek legalább két dolgot megjegyeznie róla. A szaloncukor és a görögdinnye bizonyult a legmegjegyezhetőbbnek. Néhányan viszont olyan dolgokra is emlékeztek, amik rajta sem voltak a képen!

Mikor odáig értünk a mesében, hogy a mozigépész rajzfilmeket vetít az égre, mindenki hanyatt feküdt a földön. Köztük a mese szerzője is. Együtt fejtettük meg, hogy mit láthatunk az égen. Ahogy az már csak lenni szokott, néhányan nem láttak túl a lámpán és a plafonon, de a szerencsésebbek máris sorolni kezdték a rajzfilmeket. Az előadás végén bajuszos uraságokat ünnepeltünk. Hóborti úrnak segítettem szolmizálni, aki a bajuszával utánam is énekelte az össze hamis hangot. Pöndöri uram pedig úgy megijedt attól, hogy elszökhet a bajusza, hogy futni kezdett ijedtében a könyvtárban. Azzal vigasztaltam, hogy a mese szerint a világgá menő bajusza vissza fog térni hozzá.

Ezután a gyerekek ajándéka következett. Meséért cserébe mesét. A róka sajtosztásáról és a két kecskéről szóló mese után Kányádi Sándor versét már szinte az egész osztály együtt szavalta. Ezért kezdtem azzal, hogy mennyit okosodott, ügyesedett az osztály a legutóbbi találkozásunk óta.     

Turnétérkép

Turnétérkép
.