100 ovis gyűlt össze, hogy Fognyűvő doktorral találkozzon Tapolcán. Hiába bújtam el, az első sorban ülők észrevették a mozgolódást az előadó terem melletti szertárban. Ez csak fokozta az izgalmakat és a várakozást. Bár szemmel láthatóan nagyon bátor volt a csapat, azért hogy meg ne ijedjenek, arra kértem őket, hogy alaposan kapaszkodjanak össze a mellettük ülőkkel, míg a mesét hallgatják. 1 teljes órán keresztül tartott a mese, a játék és a kérdezz-felelek. Búcsúzóul megmasszíroztuk az elzsibbadt fenekünket, majd nekikezdtünk a nagy közös tapolcai fogmosásnak. Az óvó nénik mindegyik csoportnak vettek egy Rettegő fogorvos mesekönyvet, hogy a délutáni alvás előtt legyen miből felolvasniuk. Sietni kellett a dedikálással, beszélgetéssel, mert máris érkeztek az alsósok is a bajuszfoglalkozásra.
Pöndöri uramról, alig hogy belépett a terembe, rögtön lehullott a kalapja, mert beleakadt az ajtófélfába. Kiderült, hogy az egyik óvó néni pödört már bajuszt viasszal is. Olyan sokan voltunk a teremben, hogy a kinti folyosón keresztül jutottam csak el a hátul ülőkhöz. Mikor megkérdeztem, hogy hol teremhetnek a bajuszok, a nézők lelkesen kezdték sorolni a testrészeket. Mivel ez az irány nem kecsegtetett sok jóval, hagytuk a szőrmókát és inkább megállapodtunk abban, hogy a bajuszok legfeljebb bajuszfán nőhetnek, de még inkább Születésnapfalván. Később volt még meseolvasás, képvetítés és játék is sok lelkes leendő bajusznövesztőnek. A találkozó olyan jó hangulatú volt, hogy az egyik gyerek még azt sem vette észre, hogy a csoportja már elindult vissza az iskolába... szerencsére végül megtalálták egymást, és én sem késtem le a vonatot.
