Délután kezdődött az előadás az általános iskola aulájában, ahol az alsósok padokon és szőnyegeken foglaltak helyet. Nagyon sajnáltam, hogy épp a legkisebbek, az elsősök nem jöhettek el. Nekik ugyanis délutáni tanórájuk volt.
Akik viszont összegyűltünk, jól éreztük magunkat. A kedvencem az volt, mikor három zsámolyon, mintha színpad lenne, a három gazda mutatta be a csodás bajuszát. Nem tudtam róla, de véletlenül épp egy testvérpárt (fiú és lány) választottam ki Pöndöri uram és Fancsali uraság szerepére. Hóborti úr pedig olyan tehetséges színész volt, akinek nem lehetett olyan mutatványt megemlíteni, amit ne tudott volna eljátszani nekünk. Egy áldozata is volt az előadásnak. Az egyik fiú olyan jól érezte magát a könyvbemutatón, hogy még arról is megfeledkezett, hogy az iskolában van. Úgy hallottam, hogy a találkozó után intőt kapott szegény. Remélem, azért nem ment el a kedve örökre a könyveimtől!
