Biztos sokan nem tudják, hogy 1 éves koromig Dunakeszin laktam. Most, jó pár év elteltével újra ellátogattam Dunakeszire. Nagycsoportos ovisok és elsős, másodikos alsósok jöttek el az előadásra. Két negyedikes osztály is nagyon be akart csatlakozni, de ők már nem fértek volna el. Különben is, ti tízévesek, nem vagytok már nagyok a fogorvos meséjéhez?
Egy hosszúkás teremben foglaltunk helyet, körülbelül nyolcvanan. Egyesek szerint Fognyűvő doktor hamburgert eszik és salsa szószt. Egy órám volt bizonyítani ennek ellenkezőjét. A leghátsó sorban ülők mellé le is ültem egy kicsit, hogy megnézhessenek jól maguknak, én vagyok az, aki ott a kis színpadon produkálja magát. Megnyugodtam, hogy mindent látni, hallani hátul is. Ezúttal is le a kalappal azok előtt a gyerekek előtt, akik ketten kuporogták végig az előadást egy széken (és jó sokan voltak így), hogy mind beférjünk a terembe.
Az előadás utáni sok pacsizás és elhúzódó integetés is bizonyította, hogy milyen jól éreztük magunkat!
Az előadás utáni sok pacsizás és elhúzódó integetés is bizonyította, hogy milyen jól éreztük magunkat!
