Ha a térképre nézel, máris átérezheted, hogy mennyire izgultam amiatt, hogy időben odaérjek mindhárom találkozóra. Hát még, ha a buszmenetrendre is vetünk egy pillantást.
Dunaújvárosban egy olyan klassz csapattal találkoztam, mint talán soha korábban, de a Top3-ban biztos, hogy benne vannak. Együttműködő, kíváncsi, okos, humoros, udvarias, kreatív csapat. Igazi élmény ilyen közönség előtt szerepelni! Bárcsak megörökítette volna a TV is a foglalkozást! A találkozó után találtam ki, hogy megalapítom az Arany Bajusz kitüntetést, amit első ízben az ő csapatuk érdemelt ki. De ne mondjátok el nekik, hadd legyen meglepetés az oklevél!
Busszal Szekszárdra, onnan autóval Sárszentlőrincre utaztam. Az ottani főutcán található a Lázár Ervin Emlékház. Kicsivel mellette pedig az a ház, ahol Petőfi lakott egyetemi évei alatt. Hát ilyen jó környéken kezdődött a bajuszfoglalkozás! A csapat nagyon együtt mozgott, élt az előadással, és még egy olyan kislány is akadt a közönségben, akinek ugyanakkor van a születésnapja, mint nekem. Persze én jócskán korábbi évjárat vagyok... Mindenesetre olyan érzés volt, mintha Születésnapfalva két lakója lennénk! Mikor továbbmentünk az autóval, a gyerekek a Művelődési Ház előtti játszótérre mentek és onnan integettek utánunk.
Nagydorogon úgy éreztem, hogy egyeseknek már nehezebben ment a koncentrálás. Megértem őket is, negyed négyre járt már az idő, odakint kellemes napsütés, nehéz ilyenkor bent ülni a díszteremben. Szerencsére a többség jól szórakozott. Az első sorban csodálkozó szemű elsősök, kicsit hátrébb olyan másodikosok, akik szinte egész előadás alatt jelentkeztek, annyira sok ötletük volt az elhangzott kérdésekhez. Hátrébb pedig nagyobbak, akik sokan ismerték is a három bajusz meséjét. A találkozó utáni dedikálás igazán szép befejezése volt ennek a remek napnak. Amit még az sem tudott elrontani, hogy csak a harmadik buszra fértem fel Szekszárdon...
