Az ózdi könyvtárosok ugyanolyan izgalommal és szeretettel fogadtak, mint a gyerekek. Kár, hogy olyan kevés idő jutott az ismerkedő beszélgetésre. Ahogy megérkeztem, már pörgött is a bevezető filmecske, és máris Pöndöri uram gúnyájában találtam magam. Az ózdi tévés stáb is kíváncsi volt a fellépésre, és velünk maradtak egy darabig. Amerre néztem, mindenütt gyerekek ültek a székeken, párnákon és a parkettán is. Igyekeztem a leghátul ülőkhöz is eljutni, ami néha ügyes manőverezést igényelt, olyan sokan voltunk. Még két könyvespolc közé benézve is gyerekekre bukkantam! A találkozó vége felé pedig bebizonyítottuk, hogy a három születésnapfalvi bajuszos gazdát gond nélkül meg tudja formálni egy fiú és két lány is...
Nagyon szép tájakon autóztunk keresztül, így jutottunk el Farkaslyukra, ahol az iskola alsósai már türelmetlenül várták Fognyűvő doktort. Rendhagyó helyszínen, egy hatalmas tornateremben került megrendezésre a találkozó. A gyerekek tornaszőnyegen ültek, én pedig a focikapu előtt álltam egy mikrofonnal a kezemben. A sok okos ötlet és hozzászólás csak úgy visszhangzott a tornateremben, ezért elkélt ez a kis technikai segítség - mesemondónak és mesehallgatóknak egyaránt. Bőven akadt jelentkező, aki szívesen felpróbálta Fognyűvő doktor sapkáját, maszkját, sőt, a szerepét is, mikor egy képzeletbeli lyukas fogat kellett meggyógyítani. Egy nagy közös farkaslyukbeli fogmosással búcsúzkodtunk, és a tornatermet ezzel vissza is szolgáltattuk a sportolóknak.
