Ózd, Farkaslyuk, 2013.06.12.

Az ózdi könyvtárosok ugyanolyan izgalommal és szeretettel fogadtak, mint a gyerekek. Kár, hogy olyan kevés idő jutott az ismerkedő beszélgetésre. Ahogy megérkeztem, már pörgött is a bevezető filmecske, és máris Pöndöri uram gúnyájában találtam magam. Az ózdi tévés stáb is kíváncsi volt a fellépésre, és velünk maradtak egy darabig. Amerre néztem, mindenütt gyerekek ültek a székeken, párnákon és a parkettán is. Igyekeztem a leghátul ülőkhöz is eljutni, ami néha ügyes manőverezést igényelt, olyan sokan voltunk. Még két könyvespolc közé benézve is gyerekekre bukkantam! A találkozó vége felé pedig bebizonyítottuk, hogy a három születésnapfalvi bajuszos gazdát gond nélkül meg tudja formálni egy fiú és két lány is...

Nagyon szép tájakon autóztunk keresztül, így jutottunk el Farkaslyukra, ahol az iskola alsósai már türelmetlenül várták Fognyűvő doktort. Rendhagyó helyszínen, egy hatalmas tornateremben került megrendezésre a találkozó. A gyerekek tornaszőnyegen ültek, én pedig a focikapu előtt álltam egy mikrofonnal a kezemben. A sok okos ötlet és hozzászólás csak úgy visszhangzott a tornateremben, ezért elkélt ez a kis technikai segítség - mesemondónak és mesehallgatóknak egyaránt. Bőven akadt jelentkező, aki szívesen felpróbálta Fognyűvő doktor sapkáját, maszkját, sőt, a szerepét is, mikor egy képzeletbeli lyukas fogat kellett meggyógyítani. Egy nagy közös farkaslyukbeli fogmosással búcsúzkodtunk, és a tornatermet ezzel vissza is szolgáltattuk a sportolóknak.

Decs, Őcsény, Szekszárd, 2013. 06.11.

Az előadás napján tombolt az árvíz. Meglepő volt, hogy a decsi művelődési ház telis-tele volt pakolva katonai ágyakkal. Katonákat  - ekkor még - nem láttunk, hiszen homokzsákokat pakoltak a gáton. A könyvtárban összegyűlt gyerekcsapat lelkes mesekedvelőkből állt. Már az első pillanattól kezdve vették a lapot, mikor Pöndöri uram a polcok között settenkedve megijesztette őket. Alig húsz perce zajlott a foglalkozás, kezdtünk belemelegedni a játékba, mikor az egyik szervező odalépett hozzám (éppen puputevék voltunk, málnaszörpöt termeltünk a púpunkban), hogy be kell fejeznünk az előadást, ugyanis a katasztrófavédelem fog tanácskozni a könyvtárban. Ezért aztán szedni kellett a születésnapfalvi sátorfánkat. Szerencsére a decsi iskolának jutott mesekönyvből, én pedig megígértem, hogy amint lehet, újra eljövök, hogy az elmaradt játékokat is bepótoljuk.

Őcsényben kisebb gyerekekkel találkoztam, azonban a fantáziájuk semmivel sem maradt el az előző csapatétól. Sőt, az egyik kisfiú nemcsak engem, de a könyvtárosokat, a tanító nénit és a társait is többször megnevettette az ötleteivel. Elég annyit elárulnom róla, hogy mikor kengurukként szökdécseltünk körbe körbe a teremben, ő azt monda, hogy szerinte beleférek az erszényébe, és elbír, ezért megpróbált felemelni. Mit mondjak, félig sikerült is. Megtapsoltuk a három születésnapfalvi gazdát, majd hosszasan búcsúzkodtunk. Elárultam nekik egy titkot, nevezetesen azt, hogy az egyik jó barátom Őcsényből származik. Sőt, az őcsényi könyvtáros Erzsi néni volt régebben az ő óvó nénije. És még egy érdekesség is történt: az iskolai menzán 20 év után most először újra megettem a tökfőzeléket. Ezzel még magamat is megleptem!

  

Szekszárdon két osztálynyi nagy csapat gyűlt össze. Délután volt már, közelgett a vakáció. Úgy gondoltam, jó alkalom ez egy kis hangoskodásra a könyvtárban. Mikor az ajándékokat osztottam ki (Születésnapfalván a földön mindenfelé ajándékok hevernek), az egyik kisfiú azt mondta, hogy a legesleginkább egy iphone 5-nek örülne. Azt azonban már nem igazán tudta megfogalmazni, hogy mire szeretné használni. Egy kislány erre azt mondta, hogy szerinte csak a reklámok miatt érzik sokan úgy, hogy valamit nagyon szeretnének, pedig sokszor nincs is szükségünk ezekre a dolgokra. Érdekes beszélgetés kerekedett ki a témából. De nehogy bárki is azt gondolja, hogy komolykodásból állt csak az egész találkozó! Az első sorokban nagy, szűnni nem akaró kuncogás, majd röhögés ütötte fel a fejét. Kiderült, hogy az egyik fiúnak, ha nevetni kezd, mindig kicsordul a könnye is. Rajta nevettek a többiek (minden rosszindulat, gonoszkodás nélkül), és ahogy nevetőgörcsöt kapott, tényleg potyogtak a könnyei. Mit volt mit tenni, nevetésszünetet rendeltem el. Mindenki köteles volt annyit és olyan hangosan nevetni, amennyit csak bírt. Három ilyen szünet kellett ahhoz, hogy lecsillapodjanak a kedélyek. Folytattuk tovább a játékot, a mesét, majd hosszan beszélgettünk még a dedikálás közben. És néhány rajzot is kaptam ajándékba. Most már jöhet a vakáció!

Tarján, Vértesszőlős, Tatabánya, 2013.06.10.

..KÁCIÓ !

Ez volt a vakáció előtti utolsó tanítási hét hétfője. Nem is számítottam másra, mint zsivajra, jókedvre és izgatottságra

Tarján - Gyönyörű, erdei utakon keresztül érkeztünk meg Tarjánra. Addigra már össze is sereglett a tarjáni alsósok apraja-nagyja, hogy Pöndöri urammal találkozzanak. Volt, aki legszívesebben a mesét hallgatta, de sokan már nagyon várták, mikor kelhetnek fel az aulában sorba rendezett székekről. Kaptak is feladatot bőven, egyik állatot utánoztuk a másik után, az összes szerepet magunkra próbáltuk, ami csak Születésnapfalván előfordul. Nagyon megható volt, mikor az előadás után taps csendült fel, valamint a nézők "vissza-vissza" kórusa. De sajnos nem maradt már idő több mesére, siettünk tovább Vértesszőlősre.

Vértesszőlős - Itt már szinte tapintani lehetett a vakációt megelőző izgalmat. A helyi művelődési ház színháztermében kezdte meg a rendelését Fognyűvő doktor. Mivel szerette volna, hogy családiasabb legyen a hangulat, nem a színpadon, hanem a széksorok között zajlott az előadás. Aktív volt a csapat, a kérdésekre folyamatosan záporoztak a válaszok. Elárulom, hogy sokan jó megfejtésekkel, érdekes ötletekkel álltak elő, de olyan is akadt egy-kettő, aki talán már nem is emlékezett a kérdésre, amikor válaszolni kezdett.

Tatabánya - Fognyűvő doktor jelmeze maradt rajtam továbbra is. A helyi televízióval egy jó hangulatú riport keretén belül beszélgettünk (ami hamarosan megtekinthető lesz itt a blogon is). Ezután már kétosztálynyi gyerek állt készen a rendelésre. A teremben három Fognyűvő doktor is akadt, és a nézők között megpillantottam egy Higiénia nővér névtáblát is. Ismét bebizonyosodott, hogy hangoskodni jó, főképp a könyvtárban, és hogy a gyerekek nem csak az édességet szeretik, hanem azt is, ha Fognyűvő doktor elszalad előlük. Az előadás után még maradt idő egy kis dedikálásra is, ahol többek között arról is beszélgettünk , hogy ki hová megy nyaralni, és hogy visz-e könyvet magával . (Igen, vinni fogunk.)