A helyi televíziónak adott rövid interjú után a riporterrel a díszterem előterében ácsorogtunk. A bevezető zene elhalkult, kezdődhetett az előadás. A rettegő Fognyűvő doktor feltépte a díszterem ajtaját, majd éppen egy ott álldogáló pedagógus fülébe ordított egy nagyot félelmében. Lehet, hogy néhány másodpercig nem Fognyűvő doktor volt a legriadtabb a teremben...
A 80 fős közönségből néhányan önként ajánlkoztak, hogy Fognyűvő doktor (akinek egyesek szerint a gyerekek jelentik a fő táplálékát) egye meg őket. Egyikük azt mondta, hogy még ketchup is van nála. De Fognyűvő doktor nem szereti a ketchupot, csak a pizzán, ezért nem evett meg senkit sem. Ezután Fognyűvő doktor a széksorok között lavírozva sorra szólította a bátor jelentkezőket. Három fogorvos is a színpadon termett, mikor meg kellett gyógyítani egy pácienst. De lehettünk volna akár nyolcvanan is a jelentkezők száma alapján! A feltett kérdésekre pedig annyi válasz, ötlet, gondolat, saját élmény érkezett, hogy jócskán ki is csúsztunk az előadás tervezett idejéből. Pedig néhányan még ekkor kezdtek kérlelni, hogy meséljem el a Három bajusz történetét is. Ígérem, hogyha legközelebb lesz rá alkalom, megszervezzük, hogy Pöndöri uram és születésnapfalvi barátai is ellátogassanak Tiszaújvárosba.
