Részletezném, hogy mi minden történt a Hild Viktor Városi Könyvtárban, hiszen volt ott játék és mese, de egy dologra biztos mindig emlékezni fogok: az előadás után, miközben a könyveket dedikáltam, egyszer csak azt hallom, hogy a csapat elénekli a Boldog születésnapot! című dalt. Azt hittem, hogy valakinek éppen az előadásom napján van a szülinapja. Gyorsan megkérdeztem a csapattól, hogy ki az ünnepelt. Nevetve felelték, hogy Születésnapfalván vagyunk, mindenkinek születésnapja van. Erre én nem is gondoltam, jó, hogy eszembe juttattátok!
Nem sokkal később a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolában nagy tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa Hóborti úr és a többiek bajuszának történetét. Igazán hazai volt a terep Kedves bajusz számára, hiszen ő - a legfiatalabb trombitás bajuszmanó - szintén zenész. Volt egy nagy karzatunk, aminek a tetejére felmásztam, hogy magasabb legyek még a csillagevő zsiráfoknál is. Néhányan azt javasolták, hogy menjek még feljebb is, de akkor beütöttem volna a fejem a plafonba (vagy az égbe). A három születésnapfalvi gazda is felmászott az emelvényre, hogy jól hallják a tapsot, amit megérdemeltek. Búcsúzáskor sikerült még elcsípni egy szép jelenetet: Több évtized után nyugdíjba ment az iskola portása. Mivel zenei általánosban voltunk, hát egy egész kórus búcsúztatta őt. Kulcsár bácsit juttatta eszembe a Tornasor című történetem szereplőjét, akivel remélem, hamarosan megismerkedhettek Ti is.
Ezután a Szandaszőlősi Fiókkönyvtárba látogattunk. A meghívott két osztályból csak az egyik tudott eljönni, ezért családias hangulatban vettük sorra a három bajusz kalandjait. Hamar kiderült, hogy felkészült csapat látogatott el a könyvtárba, akik ismerték már Harcsa szomszéd és Születésnapfalva történetét is. Ezért Kunkori koma meséjét olvastam fel, majd megbeszéltük, hogy a mi sorsunk hasonlít-e az övére (rendetlenkedéssel, világgá menéssel és szomorú zsiványokkal együtt.) Végezetül pedig nem maradhatott ki a nagy szandaszőlősi bajuszverseny sem.
