Nagy zsibongásra értem a Vörösmarty Mihály Művelődési Házba. A szomszédos teremben ugyanis éppen kézműves foglalkozás zajlott. Egy kuckós, hangulatos kis könyvtárban került megrendezésre a székesfehérvári találkozó. Ha jól számolom, most léptem fel negyedszer a városban, és minden alkalommal szép emlékekkel távoztam. A székeket kihordtuk a könyvtárból, elszórtunk negyven kispárnát, és már jöttek is a gyerekek.
Fancsali uraság köszöntötte elhaló hangon a látogatókat. Róla tudni kell, hogy felkeléstől lefekvésig sírdogál, sőt még álmában is pityereg. Olyan gyerekekkel szeretett volna találkozni, akik legalább olyan szomorúak, mint ő, de ilyet itt egyet se talált.
A találkozón én is lekuporodtam a szőnyegre, onnan meséltem a három bajusz kalandját, de tanultam új dolgokat is: megtudtam például, hogy Születésnapfalvára eljuthatunk Superman hátán, Pókember kezébe kapaszkodva, és még egyszerűbben is, ha beszállunk a Batmobilba. Nagyon aktívak és kíváncsiak voltak a gyerekek, nem is csoda, Szekeres Ágnes vezetésével ők egy igazi drámacsapat! A találkozó végén még beszélgetni is maradt idő. Megismerkedtem Brunner Mátéval, aki harmadikos, és büszkén közölte, hogy ő maga is írónak készül. Jelenleg egy regényen dolgozik, Szuperhősök Háp-hápfalván címmel.
