Ez egy rendhagyó szereplés volt, ugyanis nem egy író-olvasó találkozó megtartására kaptam felkérést, hanem a "Barátunk a könyv" verseny díjkiosztóján való részvételre. Hányan lehettünk, nem számoltam, úgy százötvenen talán? Aki nem ismerné a versenyt, nagyon komoly kutató munkával, sok-sok könyv elolvasásával, értelmezésével készülnek rá a gyerekek (általános iskolás alsósok és felsősök egyaránt). A feladatok között megtalálható a fogalmazás is. Nagyon kreatív, ötletes, humoros megoldások születtek, ezek közül meg is hallgattunk néhányat.
A könyvtár igazgatójának ünnepi beszédéből megtudhattuk, hogy már gyerekként is szeretett olvasni, csak épp nem a kötelezőket. Én egy interaktív, együtt gondolkodós, együtt mozgós, párbeszédes előadással köszöntöttem a győzteseket. Szó volt a Szemrablók című mesémről. Ez volt az első történetem, amit alsós koromban vetettem kockás (tudom, négyzethálós) papírra. Levezettem, hogy ha egyke vagy, miért jobb könyvet kérni a születésnapodra, mint sakkot, és természetesen szót ejtettünk az írók fenekéről is. Ezután a Főnix Diákszínpad mutatta be a Kire ütött ez a gyerek? című előadást. Sajátos feldolgozás volt, a főszereplő például nem kamaszfiú (mint Janikovszky Éva könyvében), hanem kamaszlány volt. Ezután pedig az ajándékcsomagok kiosztása maradt hátra. Elfáradt a kezünk, olyan nagyok és nehezek voltak a csomagok, valamint olyan sokat osztottunk ki.
Öröm volt ennyi lelkes olvasót megismerni, miattatok érdemes nekünk, kortárs szerzőknek újabb és újabb történeteket kitalálnunk. Még egyszer gratulálok a kitartó munkához és a szép eredményekhez!
