Mielőtt felöltöttem volna Fognyűvő doktor, vagy Pöndöri uram szerepét, a bölcskei iskola konyháján vártak ebédre. Ott a tanári asztalnál helyet foglalva volt alkalmam már az előadás előtt találkozni azokkal az elsősökkel és másodikosokkal, akik az író-olvasó találkozóra jönnek. De nem csak én figyeltem őket, ők is kíváncsiak voltak rám: volt aki nagyon udvariasan odaköszönt, volt aki félénken odaintegetett nekem.
Alig fél óra múlva már Fognyűvő doktorral beszélgetett a csapat. De nem csak vele találkozhattak a gyerekek, hanem Higiénia nővér is jelen volt. Lehet, hogy kicsit hasonlított a könyvtáros Nikire, de ez csak optikai csalódás lehetett! Higiénia nővérnek többször is megszólalt a telefonja az előadás alatt. Biztosan a betegek kértek időpontot a kezelésre.
Ahogy a kisebb csapat elbúcsúzott, már jöttek is a nagyobbak. Alig győztem elbújni előlük, és Pöndöri uramat hamar felfedezték - a szemfüles gyerekek a könyvespolc alatt meglátták a cipőjét! De még egy kicsit türelemmel kellett lenniük, először a bevezető zenés filmecske következett három bajuszról, és csak utána kezdődött az előadás. Olyan nagy hangzavart okoztunk a játék közben, hogy a tanítókat engesztelésül - pedagógusnapi ajándékkal - 10 másodpercnyi néma csönddel leptük meg. Így tanév végén talán ennek volt a legnagyobb sikere.
