Mivel a találkozó a Biatorbágyi Faluházban került megrendezésre, naivan azt hittem, hogy Biatorbágy biztosan falu. Igazság szerint Biatorbágy egy város, csak az intézmény őrizte meg nevében a Faluház címet, emlékül a régi időkből. Két nem mindennapi tárgy fogadott: az egyik egy óriási madárijesztő (vagy valami hasonlóan csúnya és rémisztő a falra szerelve), a másik pedig egy igazi hárfa! Még jó, hogy senki sem kérte Fognyűvő doktortól, hogy játsszon rajta valamit, csúnyán felsült volna ugyanis...
Két elsős osztály jött el a rendelésre. A feltett kezek számából rögtön kiderült, hogy mindenki járt már fogorvosnál, de arról már megoszlottak a vélemények, hogy kell-e ott félni, vagy sem. Akadt olyan önként jelentkező, aki mindenki szeme láttára még a fogorvosi sámlira is ki mert ülni, és nevetve hagyta, hogy Fognyűvő doktor megvizsgálja a fogait. Nem is csodálkozom, ugyanis ez egy olyan bátor csapat volt, akik gond nélkül mutogatják, játsszák el még a szárazföldi piranhát is.
Elmenőben az egyik tanító néni így fogalmazott: "Mi már nem fogunk félni a fogorvosnál!" Fognyűvő doktor örült ennek.
