Szombathely, 2013.06.07.

Hogy miről szólt a szombathelyi találkozó?

Egy gyermekkönyvtári különteremről, ami játszóháznak is beillett. Arról, hogy a szőnyeget mindenfelé gyerekcipők borították (éppen, mint  a járdát az ajándékok Születésnapfalván). Rengeteg ötletről ("Mi ez itt a képen?" Válasz: "Hópárduc.") Nézőkről, akik gesztikulálva követték, mutogatták velem együtt a mesét. Olyan gyerek-puputevéről, aki egy párnát rejtett a pólója alá, hogy még púposabb legyen. Születésnapfalvi "rajzfilmekről", amik állítólag a következők: Jurassic Park, Twilight, a Terminátor és a Cobra 11. Szereplőkről, akik olyan komolyan vették Pöndöri uram, Fancsali uraság és Hóborti úr szerepét, hogy még az előadás után is bajuszban, kalapban fotózkodtak. Valamint olyan lelkes gyerekekről, akik búcsúzóul a kezükre, sőt még a telefontokjukra is autogramot szerettek volna.

És hogy milyen volt a hangulat? Tessék megnézni a képeket a Galériában!

Gyöngyösfalu, 2013.06.07.

Micsoda várakozást tapasztaltam, mikor Gyöngyösfaluba értem! Előzetesen arra számítottam, hogy körülbelül húszfőnyi érdeklődő várja majd Pöndöri uramat és barátait. Ehelyett több mint százan gyűltünk össze a díszteremben! Még felsősök is jöttek az előadásra. De hát kicsi vagy nagy, aki a mesét szereti, annak itt a helye!

Egy bátor, elsős fiú (Matyi) már a kezdetek kezdetén jelentkezett, hogy ha felnő, bajuszt növeszt, és úgy megy lánykérőbe. Szerencsére több lány is jelezte, hogy ha eladó sorba kerülnek, nem zavarják majd el a bajuszos kérőket. 

Az előadás végén egy ajándékcsomagot is kaptam, azzal a kikötéssel, hogy személyesen adjam át Fognyűvő doktornak, ha legközelebb találkozom vele.Meglestem az ajándékot. Egy fogápolási csomag, benne fogkrém, elpotyogott tejfog tárolására alkalmas díszdoboz, sőt egy fogfúró kulcstartó is! Főleg ez utóbbit sokan irigylik tőlem. Ha örömöt szeretnétek okozni valakinek, fogfúrót, vagy nyálelszívót ajándékozzatok neki!       

Cegléd, 2013.06.06.

A Zománc utca 20-ban két osztálynyi másodikos várta az irodalmi kezelést. Egy fergeteges játékká vált a találkozó, úgy, hogy a könyvből szinte nem is kellett felolvasnom. Maximum néhány ízelítő epizódot. Hogy miért? Azért, mert a csapat minden tagja olvasta, ismerte A rettegő fogorvos meséjét. Nem is akármilyen mértékben voltak felkészültek! Néhányan szinte szó szerint idézték például annak a történetét, hogy Fognyűvő doktor miért fél a gyerekektől. 

A játék egy pontján, a sokfogú állatok utánzása közben elhangzott a kígyó neve is (ami, valljuk be, igazából nem is a fogai miatt a legfélelmetesebb). Fognyűvő doktor kígyóktól való félelmét nagy örömmel és egy közös sziszegéssel fogadta a közönség. És ezzel úgy felfokozta, hogy Fognyűvő doktor ki is szaladt a teremből. Megint bebizonyosodott, hogy a gyerekek leginkább rettegni szeretik a fogorvosokat látni.   

Püspökladány, 2013.06.06.

Püspökladányban olyan óvodás gyerekek gyűltek össze, akik jutalomként kapták a Fognyűvő doktorral való találkozást. Egyikőjük talán máshogy képzelte el őt, ugyanis mikor meghallotta a segítségért kiáltozó (mert hogy ugye fél a gyerekektől...) és ajtót csapkodó Fognyűvő doktort, elpityeredett. Aztán két perc múlva már hangosan nevetett, mikor megtudta, hogy a felnőttek is sírnak néha az orvosi rendelőkben. Beszélgettünk arról is, hogy vajon mire való a fogszabályzó. Valaki szerint akkor kell fogszabályzót hordanunk, ha fájnak a fogaink, vagy ha koszosak. Végül aztán abban maradtunk, hogy akkor is használhatjuk, ha csálén nőnek.

Búcsúzóul Fognyűvő doktor megvizsgálta, hogy lepedékes-e a gyerekek nyelve, de a hálás feladat, hogy kinyomozzák, vajon büdös-e valamelyikünk szája, már az óvónőkre és a könyvtárosokra maradt... Mint a legutóbbi találkozáskor (akkor bajuszoztunk), most is élmény volt a Tündérkönyvtárban vendégeskedni!   

Gyömrő, 2013.06.05.

A maglódi nagy színházteremből máris egy kedves, családias hangulatú könyvtárba érkeztem Gyömrőre. Alig kaptam magamra Fognyűvő doktor jelmezét, már meg is érkeztek a helyi óvodások. Minden puffra, minden fellelhető kisszékre szükség volt, hogy mind elférjünk. A Gyömrői televízió is kíváncsi volt a találkozóra, bár hangtechnikus legyen a talpán, akit nem zavart Fognyűvő doktor kiáltozása.

A találkozó rögtön egy képzeletbeli pisztolycsatával kezdődött. Kiderült, hogy néhány gyömrői gyerek, ha fogorvost lát, képzeletbeli puskát ragad. Remélem, a valódi fogorvosok azért biztonságban vannak tőlük! Döntetlen lett a meccs, mert Fognyűvő doktor is (nagy lelki nyugalommal) elővett egy képzeletbeli csúzlit. Ezután eljátszottuk, hogy a könyvtárat elönti a víz, a polcok legtetejéig is felér, hogy mi vérszomjas cápákként keringhessünk benne. Higiénia nővér is felbukkant, talán ennek is köszönhető, hogy a nagy közös fogmosás után többen is egyből jelentkeztek, hogy kölcsönözni szeretnének egy példányt A rettegő fogorvosból.

Ezután süteményevés következett. Az egyik fiú azt mondta Fognyűvő doktornak, hogy ő csak otthon eszi meg a sütit, ahol rögtön fogat is tud utána mosni. Hogy ez valóban így történt-e, annak Fognyűvő doktor már nem járt utána.

Maglód, 2013.06.05.

Ahhoz képest, hogy kezdetben aggódtunk a nézőszám miatt (15 fővel már elégedettek lettünk volna), egyre újabb és újabb óvodás- és iskolás csoportok jelentkeztek be Fognyűvő doktor rendelőjébe. A könyvtárból végül a színházterembe kellett áttenni a rendezvényt - hogy mind a 250 érdeklődő beférhessen. És ez nagyon jó érzés volt!

Az előtérben óriásplakát mutatta, hogy a Zománc u. 20-ban (Fognyűvő doktor várótermében) vagyunk. Volt egy hatalmas színpad, itt foglalt helyet az egyik Fognyűvő doktor, aki végig a mikrofonba beszélt, hogy mindenki jól hallja a mesét. De egy másik Fognyűvő doktor is felbukkant a színházteremben, aki a széksorok között segített összegyűjteni a gyerekek válaszait a feltett kérdésekre. Például ki emlékszik rá, hogy miért alszik Csipkerózsika? Vagy ki szeretne fogorvos lenni felnőtt korában? A nagy létszám miatt nem volt lehetőségünk mindenki történetét meghallgatni, de azért törekedtünk rá (van akinek már húzták a fogát, a másiké mozog, a harmadik testvére pedig fogszabályzós lesz). És olyan bátrak is akadtak, akik a fináléban még a nagy színpadra is felmerészkedtek!

Az előadás utáni beszélgetés, könyvnézegetés és dedikálás mutatta, hogy érdemes egyszerre akár több pácienst is fogadnia Fognyűvő doktornak.

http://www.maglodi-hirhatar.hu/hirek/a-rettego-fogorvost-250-en-batoritottak

Tiszaújváros, 2013.06.04.

A helyi televíziónak adott rövid interjú után a riporterrel a díszterem előterében ácsorogtunk. A bevezető zene elhalkult, kezdődhetett az előadás. A rettegő Fognyűvő doktor feltépte a díszterem ajtaját, majd éppen egy ott álldogáló pedagógus fülébe ordított egy nagyot félelmében. Lehet, hogy néhány másodpercig nem Fognyűvő doktor volt a legriadtabb a teremben...

A 80 fős közönségből néhányan önként ajánlkoztak, hogy Fognyűvő doktor (akinek egyesek szerint a gyerekek jelentik a fő táplálékát) egye meg őket. Egyikük azt mondta, hogy még ketchup is van nála. De Fognyűvő doktor nem szereti a ketchupot, csak a pizzán, ezért nem evett meg senkit sem. Ezután Fognyűvő doktor a széksorok között lavírozva sorra szólította a bátor jelentkezőket. Három fogorvos is a színpadon termett, mikor meg kellett gyógyítani egy pácienst. De lehettünk volna akár nyolcvanan is a jelentkezők száma alapján! A feltett kérdésekre pedig annyi válasz, ötlet, gondolat, saját élmény érkezett, hogy jócskán ki is csúsztunk az előadás tervezett idejéből. Pedig néhányan még ekkor kezdtek kérlelni, hogy meséljem el a Három bajusz történetét is. Ígérem, hogyha legközelebb lesz rá alkalom, megszervezzük, hogy Pöndöri uram és születésnapfalvi barátai is ellátogassanak Tiszaújvárosba.   

Szolnok, 2013.06.03.

Részletezném, hogy mi minden történt a Hild Viktor Városi Könyvtárban, hiszen volt ott játék és mese, de egy dologra biztos mindig emlékezni fogok: az előadás után, miközben a könyveket dedikáltam, egyszer csak azt hallom, hogy a csapat elénekli a Boldog születésnapot! című dalt. Azt hittem, hogy valakinek éppen az előadásom napján van a szülinapja. Gyorsan megkérdeztem a csapattól, hogy ki az ünnepelt. Nevetve felelték, hogy Születésnapfalván vagyunk, mindenkinek születésnapja van. Erre én nem is gondoltam, jó, hogy eszembe juttattátok!

Nem sokkal később a Kodály Zoltán Ének-zenei Általános Iskolában nagy tömeg gyűlt össze, hogy meghallgassa Hóborti úr és a többiek bajuszának történetét. Igazán hazai volt a terep Kedves bajusz számára, hiszen ő - a legfiatalabb trombitás bajuszmanó - szintén zenész. Volt egy nagy karzatunk, aminek a tetejére felmásztam, hogy magasabb legyek még a csillagevő zsiráfoknál is. Néhányan azt javasolták, hogy menjek még feljebb is, de akkor beütöttem volna a fejem a plafonba (vagy az égbe). A három születésnapfalvi gazda is felmászott az emelvényre, hogy jól hallják a tapsot, amit megérdemeltek. Búcsúzáskor sikerült még elcsípni egy szép jelenetet: Több évtized után nyugdíjba ment az iskola portása. Mivel zenei általánosban voltunk, hát egy egész kórus búcsúztatta őt. Kulcsár bácsit juttatta eszembe a Tornasor című történetem szereplőjét, akivel remélem, hamarosan megismerkedhettek Ti is.

Ezután a Szandaszőlősi Fiókkönyvtárba látogattunk. A meghívott két osztályból csak az egyik tudott eljönni, ezért családias hangulatban vettük sorra a három bajusz kalandjait. Hamar kiderült, hogy felkészült csapat látogatott el a könyvtárba, akik ismerték már Harcsa szomszéd és Születésnapfalva történetét is. Ezért Kunkori koma meséjét olvastam fel, majd megbeszéltük, hogy a mi sorsunk hasonlít-e az övére (rendetlenkedéssel, világgá menéssel és szomorú zsiványokkal együtt.) Végezetül pedig nem maradhatott ki a nagy szandaszőlősi bajuszverseny sem. 

Debrecen, Méliusz Juhász Péter Könyvtár, 2013. 06.01.

Ez egy rendhagyó szereplés volt, ugyanis nem egy író-olvasó találkozó megtartására kaptam felkérést, hanem a "Barátunk a könyv" verseny díjkiosztóján való részvételre. Hányan lehettünk, nem számoltam, úgy százötvenen talán? Aki nem ismerné a versenyt, nagyon komoly kutató munkával, sok-sok könyv elolvasásával, értelmezésével készülnek rá a gyerekek (általános iskolás alsósok és felsősök egyaránt). A feladatok között megtalálható a fogalmazás is. Nagyon kreatív, ötletes, humoros megoldások születtek, ezek közül meg is hallgattunk néhányat.

A könyvtár igazgatójának ünnepi beszédéből megtudhattuk, hogy már gyerekként is szeretett olvasni, csak épp nem a kötelezőket. Én egy interaktív, együtt gondolkodós, együtt mozgós, párbeszédes előadással köszöntöttem a győzteseket. Szó volt a Szemrablók című mesémről. Ez volt az első történetem, amit alsós koromban vetettem kockás (tudom, négyzethálós) papírra. Levezettem, hogy ha egyke vagy, miért jobb könyvet kérni a születésnapodra, mint sakkot, és természetesen szót ejtettünk az írók fenekéről is. Ezután a Főnix Diákszínpad mutatta be a Kire ütött ez a gyerek? című előadást. Sajátos feldolgozás volt, a főszereplő például nem kamaszfiú (mint Janikovszky Éva könyvében), hanem kamaszlány volt. Ezután pedig az ajándékcsomagok kiosztása maradt hátra. Elfáradt a kezünk, olyan nagyok és nehezek voltak a csomagok, valamint olyan sokat osztottunk ki.

Öröm volt ennyi lelkes olvasót megismerni, miattatok érdemes nekünk, kortárs szerzőknek újabb és újabb történeteket kitalálnunk. Még egyszer gratulálok a kitartó munkához és a szép eredményekhez!

Bölcske, Bölcskei Könyvtár, 2013.05.31.

Mielőtt felöltöttem volna Fognyűvő doktor, vagy Pöndöri uram szerepét, a bölcskei iskola konyháján vártak ebédre. Ott a tanári asztalnál helyet foglalva volt alkalmam már az előadás előtt találkozni azokkal az elsősökkel és másodikosokkal, akik az író-olvasó találkozóra jönnek. De nem csak én figyeltem őket, ők is kíváncsiak voltak rám: volt aki nagyon udvariasan odaköszönt, volt aki félénken odaintegetett nekem.

Alig fél óra múlva már Fognyűvő doktorral beszélgetett a csapat. De nem csak vele találkozhattak a gyerekek, hanem Higiénia nővér is jelen volt. Lehet, hogy kicsit hasonlított a könyvtáros Nikire, de ez csak optikai csalódás lehetett! Higiénia nővérnek többször is megszólalt a telefonja az előadás alatt. Biztosan a betegek kértek időpontot a kezelésre.

Ahogy a kisebb csapat elbúcsúzott, már jöttek is a nagyobbak. Alig győztem elbújni előlük, és Pöndöri uramat hamar felfedezték - a szemfüles gyerekek a könyvespolc alatt meglátták a cipőjét! De még egy kicsit türelemmel kellett lenniük, először a bevezető zenés filmecske következett három bajuszról, és csak utána kezdődött az előadás. Olyan nagy hangzavart okoztunk a játék közben, hogy a tanítókat engesztelésül - pedagógusnapi ajándékkal - 10 másodpercnyi néma csönddel leptük meg. Így tanév végén talán ennek volt a legnagyobb sikere.  

Homokmégy, Bátya, Dusnok, Miske, 2013.05.29.

//Hamarosan az itt készült képek is láthatóak lesznek!!//

Ez volt ám az igazán izgalmas csomag! Még azt sem bántam, hogy fél 5-kor kellett kelnem, hogy időben a helyszínekre érjek. Nem hallottam még korábban semelyik településről a négyből, pedig szép helyek és nagyon kedves emberek fogadtak mindenhol. Például Homokmégyen a névrokon Vig család egy üveg frissen palackozott borral, a bátyai könyvtárosok pedig könyvekkel kedveskedtek.

Homokmégy - itt Fognyűvő doktor rendelt már korán reggel. Akadt egy segítője is, aki átvette egy rövid időre a szerepét. Csak addig, amíg az egyik osztálytársának megvizsgálta, kifúrta és betömte az egyik fogát. Eljátszottuk a sokfogú sárkányt is, két csoportra válva versenyeztünk, hogy ki tud nagyobb tüzet okádni a szemben állókra.

Bátya - itt úgy tűnt, hogy a gyerekek félnek is Fognyűvő doktortól ( nem csoda, hiszen gyerekeket eszik), de azért próbálják is megijeszteni (nem csoda, hiszen egy szempillantás alatt képesek krokodilfogakat növeszteni). A mesét meg-megszakítottuk, mert sok mesélni valója volt mindenkinek lyukas fogakról, érzéstelenítésről, fogszabályzásról.

Dusnok - mire a kisbusszal megérkeztünk, már sorban álltak a gyerekek a bejáratnál. Olyan sokan voltak, hogy a könyvtárba nem is fértek be, ezért az előcsarnokban tartottuk meg a találkozót. Különös élményben volt részünk. A Születésnapfalváról szóló mesét, a szomszédos teremből kiszűrődő zongorazene kísérte. Kiderült, hogy Pöndöri uram nem mindig érti a harmadikosok játékait. Például úgy értette, hogy egyikük egy Bibliának örülne a legjobban, de kiderült, hogy rosszul hallotta. Megtudtuk azt is, hogy az égre vetített rajzfilmek közé a Vasember 3. is belefér.

Miske - Fancsali uraság köszöntötte a délután összegyűlt gyerekeket, akik közül volt olyan is, aki a fociedzését áldozta erre a találkozóra. Beszálltunk az időgépbe, hogy idősebbek legyünk. Az eredménye nagy felzúdulás lett: senki sem akar öreg lenni, de annyit idősödni, hogy bajuszt növesszünk és udvarlókat fogadjunk, ahhoz már többeknek volt kedve. Fancsali uraság bajuszának, Harcsa szomszédnak a házassága hangzott el a legkisebb rozmárlány bajuszával, ami legalább akkora tetszést keltett,mint a nagy közös miskei bajusznövesztés.

Dusnokon és Miskén is találkoztam egypetéjű ikrekkel. Úgy tűnt, hogy nem bánják, hogy Születésnapfalva lakóihoz hasonlóan ugyanazon a napon ünneplik a születésnapjukat.

Székesfehérvár, VOKE Vörösmarty Mihály Művelődési Ház, 2013.05.27.

Nagy zsibongásra értem a Vörösmarty Mihály Művelődési Házba. A szomszédos teremben ugyanis éppen kézműves foglalkozás zajlott. Egy kuckós, hangulatos kis könyvtárban került megrendezésre a székesfehérvári találkozó. Ha jól számolom, most léptem fel negyedszer a városban, és minden alkalommal szép emlékekkel távoztam. A székeket kihordtuk a könyvtárból, elszórtunk negyven kispárnát, és már jöttek is a gyerekek.

Fancsali uraság köszöntötte elhaló hangon a látogatókat. Róla tudni kell, hogy felkeléstől lefekvésig sírdogál, sőt még álmában is pityereg. Olyan gyerekekkel szeretett volna találkozni, akik legalább olyan szomorúak, mint ő, de ilyet itt egyet se talált. 

A találkozón én is lekuporodtam a szőnyegre, onnan meséltem a három bajusz kalandját, de tanultam új dolgokat is: megtudtam például, hogy Születésnapfalvára eljuthatunk Superman hátán, Pókember kezébe kapaszkodva, és még egyszerűbben is, ha beszállunk a Batmobilba. Nagyon aktívak és kíváncsiak voltak a gyerekek, nem is csoda, Szekeres Ágnes vezetésével ők egy igazi drámacsapat! A találkozó végén még beszélgetni is maradt idő. Megismerkedtem Brunner Mátéval,  aki harmadikos, és büszkén közölte, hogy ő maga is írónak készül. Jelenleg egy regényen dolgozik, Szuperhősök Háp-hápfalván címmel.       

    

Biatorbágy, Karikó János Könyvtár, Biatorbágyi Faluház, 2013.05.22.

Mivel a találkozó a Biatorbágyi Faluházban került megrendezésre, naivan azt hittem, hogy Biatorbágy biztosan falu. Igazság szerint Biatorbágy egy város, csak az intézmény őrizte meg nevében a Faluház címet, emlékül a régi időkből. Két nem mindennapi tárgy fogadott: az egyik egy óriási madárijesztő (vagy valami hasonlóan csúnya és rémisztő a falra szerelve), a másik pedig egy igazi hárfa! Még jó, hogy senki sem kérte Fognyűvő doktortól, hogy játsszon rajta valamit, csúnyán felsült volna ugyanis...

Két elsős osztály jött el a rendelésre. A feltett kezek számából rögtön kiderült, hogy mindenki járt már fogorvosnál, de arról már megoszlottak a vélemények, hogy kell-e ott félni, vagy sem. Akadt olyan önként jelentkező, aki mindenki szeme láttára még a fogorvosi sámlira is ki mert ülni, és nevetve hagyta, hogy Fognyűvő doktor megvizsgálja a fogait. Nem is csodálkozom, ugyanis ez egy olyan bátor csapat volt, akik gond nélkül mutogatják, játsszák el még a szárazföldi piranhát is.

Elmenőben az egyik tanító néni így fogalmazott: "Mi már nem fogunk félni a fogorvosnál!" Fognyűvő doktor örült ennek.